A „RÁK ELLEN, AZ EMBERÉRT, A HOLNAPÉRT!” Társadalmi Alapítvány segítségével csodálatos napokat tölthetett el hét tagunk Alsóörsön, a KUCZOGI Pihenőházban. Rehabilitációra, pihenésre, lelki feltöltődésre volt lehetőségünk. Rendkívül kellemes és aktív hét volt, gyönyörű környezetben. A szeszélyes nyár ellenére az ott eltöltött napokon kívánni sem lehetett volna jobb „nyaralóidőt”. Igaz, tagjaink már megszokták, hogy programjaink előtt, bármilyen esős idő van, a rendezvényeinkre mindig ragyogó napsütés, gyönyörű időjárás várja a betegeket, „nekünk valahogy mindig szerencsénk van”.

Tartalmas, érdekes, változatos programokban volt részünk, ami segített a mindennapok gondjait, bajait elfeledtetni, (ha rövid időre is). Fürödtünk, csoportosan tornáztunk a Balatonban, nagyokat sétáltunk a jó levegőn, szalonnát sütöttünk, éjszakába nyúlóan beszélgettünk. Örültünk egymásnak, a táj szépségének, a vendéglátóinknak, akik mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat, és amiért nem tudunk eléggé hálásak lenni. Barátaink, akik Balatonkenesén laknak, nagy örömmel fogadtak a hosszú és fárasztó út után. Rövid pihenő után bemutatták a környéket. A legnagyobb meglepetés a harmadik napon ért bennünket, amikor kisbusszal megálltak a pihenőház előtt és egész napos „meglepi” programot szerveztek számunkra. Palóznak és Csopak után a Tihanyi Apátságot néztük meg, gyönyörködhettünk a csodálatos kilátásban is. Vendéglátóink a FERENC Pincecsárdába kísértek minket, ahol újabb és újabb meglepetésekkel kedveskedtek. Megtekinthettük a Borászati Múzeumot és a palackozó üzemet. Az ebédre elfogyasztott ízletes halászlé és túrógombóc (ami, le van védve) ízét a mai napig érezzük és emlegetjük, mert ilyen finomat még nem ettünk. Utunkat Balatonfüred felé vettük, sétáltunk a Tagore Sétányon. Estére kellemesen elfáradva, de teli élményekkel tértünk szálláshelyünkre, jótevőinknek pedig nem tudjuk elégszer megköszönni mindazt, amit értünk tettek. Újabb emlékezetes napot tölthettünk Zamárdiban, ahol Pergéné Kriszta, a helyi klubvezető várt bennünket. Áthajóztunk Siófokra, ami már külön élményt jelentett, mivel a Balaton kissé szeles volt (emiatt persze nem mindenkinek!). A helyi klubtagok már vártak bennünket, hangulatos beszélgetés és a finom, hatalmas bográcsban főtt gulyás elfogyasztása után felmentünk a kilátóhoz, ahonnan beláttuk csaknem az egész Balatont. Hazatérve szembesültünk azzal, milyen gyorsan is múlnak a napok, lassan haza kell mennünk, „de hiszen még csak most jöttünk!”

Élményekkel és újabb barátokkal a szívünkben, kipihenten, feltöltődve ültünk be a kisbuszunkba a hosszú út előtt. Erre az egy hétre mindig nagy-nagy szeretettel fogunk visszaemlékezni, és remélem lesz még alkalmunk újra együtt eljutni kirándulásunk színhelyeire.