Gondolatok

Bukovinszki Sándorné gondolatai

Gyakran halljuk és tapasztaljuk, mennyire elanyagiasodott világban élünk. Aztán megtapasztaljuk azt is, hogy ez nincs mindenben így. Az emberek egy csoportja ma is pontosan tudja, hogy nincs az a pénz, amiben kifejezhető lenne az a lelki haszon, ami az önzetlen segítségért jár. Vannak, akiknek segítségre van szükségük, és vannak akiknek arra, hogy segíthessenek, mert így teljes az életük. Ez utóbbiak közé tartozom én is.

Öt évvel ezelőtt, idős, nagybeteg családtagjaimat (anyósomat és apámat), akkor friss nyugdíjasként szeretettel, odaadással ápoltam a férjem segítségével. A súlyos kórokkal küzdelmükben félévig segíthettem nekik, és el kellett fogadni, hogy az élet véges. Idős szeretteim elvesztésük után, amikor már elég erősnek éreztem magam, hiányozott a rendszeres, értelmes elfoglaltság - a családi és baráti körön túl. Hiányoztak az emberi kapcsolatok, melyeket korábban a munkahelyen találtam meg.

Úgy gondoltam valami olyan közösséget, tevékenységet keresek, amiben örömömet lelem, és szívesen teszem. Akkor találtunk egymásra az egy évvel előtte megalakult „Teljes Életért Klubbal”, amiben azóta, azaz négy éve jól érzem magam és egyre aktívabban veszek részt.

Csatlakozásomat az motiválta, hogy három évvel azelőtt emlőrák műtéten, és az azt követő kezeléseken estem át, - és ma már 7 éve tünetmentes vagyok.

Pozitív szemlélettel álltam a betegségemhez, bíztam a gyógyulásban, ami nem jelenti azt, hogy ne éltem volna át kétségekkel, szorongásokkal vegyes időszakokat. Tudtam, hogy ebben a közösségben erőt kapok mások gyógyulásától ha közelebbről megismerem azt, és segítek az új betegtársaknak saját példámmal. Hitet, reményt, erőt adunk egymásnak a gyógyuláshoz, a teljes élethez.

A klubunk tevékenysége, mint a neve is sugallja, nem csak a betegségről, az egészségügyi felvilágosításról szól. Ugyanakkor érdeklődéssel figyelünk egymás rendszeres gondozására és a társaink kontrollvizsgálati eredményeire.

Azon vagyunk, hogy foglalkozásainkon, összejöveteleinken mindenki megtalálja az együttlétben az örömet, szépséget, ne hiányozzon a humor, a nevetés. Együtt fedezzük fel országunk településeit és a természet szépségeit, s a közös élmény sokáig erőt ad a nehezebb időszakok elviseléséhez.

Egy ilyen nagy létszámú, 100 fölötti tagot számláló, különböző korú hölgyek közösségét összefogni, vezetni sok időt és energiát igénylő feladat. Amit önzetlenül, fáradhatatlanul és szeretettel végez ötödik éve Editke, ezt nem tudjuk eléggé megköszönni neki.

Mi, vezetőségi tagok, valamint a klub aktív tevékeny magja igyekszünk segíteni, de folyamatosan a vezetőnkre hárul a szervező munkák többsége, a tagok összefogása, a kapcsolattartás a támogatókkal és más civil szervezetekkel. Egy ilyen, többségében idősebb, csupa önkéntesekből álló, önsegítő civil szervezetnek nagy erőpróba a pályázatok elkészítése, de pályázati források nélkül működésünk alacsonyabb szintű lenne. Sikerült az elmúlt években támogatókat megnyernünk, bízunk benne, hogy látják jó ügyet szolgál támogatásuk, melyet ezúton is köszönünk.